~Hiszem, hogy minden ember szívverése meg van számlálva, és én nem szándékozom elpazarolni egyet sem a sajátjaim közül ! ~
~Emily szemszöge~
Reggel 7 óra van. Zayn-nel a reptéren állunk és várjuk, hogy
lezaljon a csomagjaink átvilágítása és felszállhassunk. Az idő kissé hűvös
volt, és meg is bántam, hogy olyan lengén öltöztem fel.
A reptéren nyüzsögtek a paparazzók, így én a lehető legtávolabb álltam Zayn-töl. Nem akartunk, hogy bárki is elkezdjen rólunk
pletykálni.
-A F34-es London-Hamptons járat utasait megkérjük, kezdjék
meg a beszállást! – mondták be. felkaptam a kézi pongyászomat és Zayn-t 4 méter távolságból követtem. A repülőn pedig
én két sorral arrébb ültem. Az út majdnem fél napig tartott. Hát bármennyire is
ciki én bealudtam felszállás után rögtön és a leszállás előtt 2 órával ébredtem
csak fel. Jó végig aludtam az első repülőutamat, ez is csak velem eshet meg. De
nem tehetek róla, előző este alig aludtam az izgalomtól. Szerencsémre a nénikém
és a bácsikámnak nem volt ellenvetése semmi ellen. Na jó ez csak azért volt így,
mert azt mondtam, hogy többen megyünk, konkrétan egy egész csapatnyi tini. Nem
szeretek hazudni, de tudtam, hogy másra gondolnának, ha tudnák csak ketten
leszünk Zayn-nel. Félreértenék.
A leszállás elég kalandos volt, mivel légörvénybe kerültünk.
Rendesen rosszul is lettem. Amint megint szilárd talajt éreztem a lábam alatt megkönnyebbültem.
Bár kicsit még szédelegtem még, de képes voltam egyenesen menni. Zayn bérelt
egy autót és bepakoltuk a csomagjainkat. Úgy egy óra utazás után megérkeztünk.
Útközben hagytam, hogy a szél a hajammal játsszon és lecsukott
szemmel hátradőltem az ülésben. A rádióban egy nyári sláger szólt. A zene
magával ragadott és elkezdem én is énekelni.
-Nem is tudtam, hogy ilyen jól énekelsz. – nézett rám Zayn én pedig vállat vontam és
tovább énekeltem. Hamarosan Zayn is bekapcsolódót. Néha-néha elkapta
tekintettét az útról és rám nevetett. Élveztük a napsütést, a dalt, a nyárt, az
életet. Találtam egy műbajuszt az egyik zsebben, amit felragasztottam és hülye
fejeket vágtam, a lábamat felraktam a műszerfalra, Zayn fejére pedig egy
rózsaszín kendőt tekertem. Nagyon viccesen nézett ki, és komolyan elgondolkoztam
rajta, hogy felteszek a netre egy képet úgy róla. De nem engedte, kikapta a fényképezőt
a kezemből és elbarikádozta előlem. A kis pimasz.
-Megérkeztünk! – mondta kicsit később.
-De hát én nem láttok semmit! – fejemet ide-oda kapkodtam és
végül megláttam a lemenő nap sugaraival megvilágított házat.
-Te most szórakozol velem!Ez a házatok?
-Igen, de nem én válaszottam. Liam és Louis ízlése szerint
van berendezve is. – vonta meg a vállát.
A ház egyedül állt a parton, mindentől elszigetelve, mint
egy saját kis birtok. Tőle úgy 3 méterre egy kis nádtető volt felállítva, alatta
kényelmes székek és egy függő ágy sorakozott. A házat kívül fehérre mázolták,
és pálmafákat ültettek köré. Hatalmas volt, talán több mint 10 szobás. Zayn óvatosan
leparkolt a ház mögött. Én pedig még mindig kábán az ámulattól szálltam ki a
kocsiból. Kivettük a csomagokat és elindultunk a bejárat felé. Nem csalódtam, a
ház belülről is ugyan olyan fényűző volt, mint kívülről. Az előtér homokszínű
volt. Ahogy tovább mentünk a házban, rájöttem, hogy az egész épületet a halvány
színek kíséretében rendezték be. A nappalinak az egyik fala helyén végig üveg
volt, ami a tengerre nézett. Egy hatalmas aranyhomok színű szőnyegen, font
fotelek és ülőgarnitúrák foglaltak helyet. Az egész helyiséget fény töltötte
be. A TV mellett egy polcon egypár könyv és DVD sorakozott.
-Hm…látom nem nagyon rajongatok a könyvekért. – állapítottam
meg.
-Rosszul, látod ugyanis külön könyvtár is van berendezve
itt! – nevetett.
-Ó. – pirultam el a
tudatlanságom miatt.
A nappaliból egy pár fokos lépcső vezetett fel egy folyosóra.
A folyóson számtalan ajtó sorakozott. Zayn
benyitott a harmadikba.
Tudom, hogy meg se kellett volna lepődnöm, mégis ez történt.
Egyszerűen nem hitem el, hogy ez velem történik. Ha azt mondom hogy a szoba
gyönyörű volt, akkor enyhén szólva lebecsmérlem.
-Nos? Tetszik?– kérdezte Zayn.
-Te hülye vagy? Van akinek ez nem tetszik? – tetettem
felháborodást. Ő csak elmosolyodott és a csomagokat az ágy mellé rakta.
-Teljesen kimerültem. – ásítottam egy nagyot. – Szerintem én
elteszem magamat holnapra.
-Egyetértek. A fürdő arra van. – biccentet egy kis ajtó
felé. Bólintottam és bevonszoltam magamat a fürdőbe. Negyedóra múlva kész is
voltam, magamra kaptam a pizsamámat és kimenetem. De Zayn-t nem láttam sehol. Gondoltam,
hogy biztos elment egy másik mosdóba, hiszen ebbe a nagyházba, még minimum
kettőnek kell lennie. Fáradtan az ágyba dőltem, és lehunytam a szememet. Kint
már sötét volt, csak a hullámok csendes morajlása hallatszott be az
erkélyajtón. Már félálomban voltam ,amikor éreztem hogy valaki megpuszilja az
arcomat.
-Zayn… - suttogtam, és közelebb húzódtam hozzá. –
Tudod ugye, hogy nem tudsz úszni és félsz a víztől? – mormogtam félkomásan. –
Akkor miért jöttünk tengerpartra?
-Megtanultam úszni, és nem féltem a víztől…vagyis igen, de
csak mert nem tudtam úszni. De most már tudok. – meleg leheletét éreztem a
nyakamon, amitől kellemesen megborzongtam. Jól esett a közelsége.
-Hm…egy csak egyet jelenthet…
-Mit Emily?Mit? – de akkor már újra félálomba merültem, de
még hallottam az utolsó mondatát. – Jó éjt Emily!
~
Másnap délután keltünk csak fel. De utunk egyből a tengerhez
vezetett. Élveztem a forró homok érését a lábam alatt, a meleg sós szél illatát.
A törölközőnket ledobtuk a homokra és befutottunk a vízbe. A lágy hullámok
gyengéden simogatták a bőrömet, érintésük, mint a rózsaszirmon a harmat. Fejemet
hátra vettetem, és így a hajam a derekamat súrolta. Zayn már előrébb járt, a
derekáig ért a víz. Neki iramodtam és a hátára vetettem magamat, a kezemet
pedig a szemére tapasztottam.
-Na ki vagyok? – kérdeztem játékosan.
-Sophia?
-Ki az a Sophia? – engedtem el és tettettem a sértődöttet,
tudtam mire megy ki a játék.
-Tudni akarod mi? Csak egy csókért. – vigyorgott.
-Hát meg gondolom még. – fordítottam neki hátat és gyorsan
kifelé mentem, de nem elég gyorsan ugyanis elkapott.
-Zayn neee! – kiáltottam, amikor felemelt. De az ellenkezést
belém fojtottam egy csókkal. Ajkai sósak voltak, mint az enyémek is. Szinte megőrjített
minden egyes érintése. Két kezem közé fogtam az arcát és átkulcsoltam a lábammal
a derekát. Vizes hajam az arcába hullott, de ő csak szorosabban ölelt. Majd
mosolyogva húzódott el tőlem. Pár másodpercig farkas szemet néztünk, majd átfordított,
hogy úgy legyek az ölében, mint ahogy a mennyasszonyt szokta vinni a vőlegény. Így
vitt ki a partra és tett le a puha talajra. Én lefeküdtem a parton napozni ő
pedig visszament a vízbe búvárkodni. Eszméletlen édesen mutatott a búvárszemüvegben.
Lehunytam a szememet és élveztem a bizsergést, amit a nap által felszárítót vízcseppek
okoztak. Nem sokára az álom elnyomott és már messze az égben repültem.
Arra ébredtem, hogy valami hideg és vizes van rajtam. Sikítani
akartam, de ajkak puha érintése fojtotta belém.
-Zayn, a frászt hozod rám ilyenkor! - tettem szemrehányást.
-Bocs de ezt nem tudtam kihagyni! – vigyorgott rám. Még
mindig rajtam feküdt, és lassan a sós víz engem is beterített. Hideg teste még
is melegséggel töltött el. A haja összekuszálódót, a víz pedig, mint egy égkő ragyogott
testén, főleg a különböző tetoválásokon. Ujjaimat végig húztam az arab íráson, Zayn
pedig tekintetével követe ujjaim nyomát. Felnevettem és egy nagy lendületett
vettem, és átfordultam. Én kerültem felülre, Zayn pedig alulra. Meglepet arca
még jobban megnevetetett.
-Gyere! - húztam
fel. -
Ideje enni valamit!
A délután gyorsan elrepült, én igyekeztem kiigazodni a nagy
házba többé-kevésbé sikeresen. Már öt óra is lehetett amikor Zayn-nek az az
ötlet támadt, hogy sétáljunk végig a parton, hiszen több kilométer hosszú is
volt. Én felvettem egy fehér egybe szoknyát, ő pedig egy sima fehér pólót és egy
farmert húzott, a fejére pedig egy piros Vas’happenin feliratú baseball sapkát
tett. Alóla pár sötét tincs kandikált ki. Kézen fogva indultunk el.
A lábunkon
semmit nem viseltünk, hiszen értelmetlen is lett volna a homok miatt. A késő
délutáni szél összeborzolta a hajamat és belekapott lenge szoknyámba. A tenger
sós hullámai felcsaptak a lábunkon, pedig csak a víz szélén haladtunk. Elnéztem
a távolba. A horizonton már majdnem lebukott a nap, már csak gyenge próbálkozással
ontotta a meleget. Az egyetlen hang, a víz morajlása volt. Hamarosan a távolban
fény gyulladt, felkapcsolták a közvilágítást. De nem egyetlen unalmas sárga
színben pompáztak, mint otthon, hanem mint a karácsonyi színes égők szín
kavalkádja, díszítetek az utcákat. A fejemet Zayn vállára hajtottam.
-Nem akarsz egy fagyit enni? – kérdezte és a parton lévő
magányos fagyiskocsira mutatott. Csak pár ember volt előtte.
-De. – és oda mentünk. Abból a pár emberből senki nem ismerte, fel
vagy nem is érdekelte őket. Zayn kikért két csokis fagyit, majd fizetett.
Visszafelé kezdtünk el sétálni. Már majdnem a háznál voltunk amikor „véletlenül”
Zayn arcán kötött ki a fagylalt. Én persze elnevettem magamat, de ő nem találta
ilyen viccesnek a szituációt felkapott.
-Zayn, ne! Ne, ne csináld! Véletlenül volt! – már sejtettem
mire készül. De nem törődött velem és megindult velem a tengerbe. Elég vicces
látvány lehetünk, mert én össze vissza kapálóztam ő pedig kaján vigyorral a
képén vitt egyre beljebb. Már a derekamig ért a víz, amikor elengedett, én pedig
a vízbe zuhantam.
-Ez nem volt vicces!
- mondtam amikor feljöttem a felszínre.
-Szerintem pedig igen. - nevetett. Ugyan ki tudna rá haragudni,
amikor ilyen aranyosan nevet? Felsóhajtottam, de mosolyogtam. Dideregve mentünk
ki a partra. Lefeküdtünk egymás mellé a partra és felnéztünk az égre. A
csillagok már tisztán kirajzolódtak a sötét égbolton, fényük beragyogta az éjszaka
sötétségét. Kényelmesen kinyújtottam a lábamat, hogy érezzem az apró hullámok
simogatását, és közelebb húzottam Zayn-hez. Még soha nem éreztem magamat ilyen
boldognak. Egyedül egy valami zavart, már pedig annak a napnak az emléke amikor
Zayn bejelentette, hogy nyaralni jövünk. Valami bántotta, valami olyan, amit
még nekem se hajlandó elárulni. És ez megrémített.
Először is a háttérre tennék egy megjegyzést! Olyan aranyosak!!!! :)
VálaszTörlésMost pedig a rész... Szerintem sem kell hozzáfűznöd semmit, mert ez úgy jó ahogy van. Igazi nyári hangulatot teremtettél. (tisztában vagyok vele, hogy még az is van, de akkor sem volt eddig olyan hangulatom) Sajnálom, hogy én veszítettem a fogadásunkat, mert szívesen elolvastam volna azt amiben fogadtunk... XD Kérlek siess a kövi résszel, mert már várom. Az sem baj, ha még ma hozod, nem haragudna meg érte senki... :P
De perverz vagy!!! :P De azért köszi :)
Törlés