Hi! Meg is érkezett az új rész, remélem tetszik :) xx MissLocsiFecsi
~Éreztél már így? Amikor összeveszel azzal a személlyel, akit a legjobban szeretsz, hirtelen teljesen egyedül érzed magad,
és üresnek.. Hogy miért?! Azért mert Ő a mindened!~
és üresnek.. Hogy miért?! Azért mert Ő a mindened!~
~Emily szemszöge~
Luke-tól egyenesen Zaynékhez mentem, holott
tudtam talán még mindig próbán van, hisz csak egy órája jöttem el. Csak remélni
tudtam, hogy képes leszek sírás nélkül végig csinálni egy hamis szakítást.
Lassan sétáltam, így
az út egy félórába is beletelt. Mélyet sóhajtottam, amikor a házhoz értem és
becsöngettem. Szerencsémre otthon voltak. Vagy balszerencsémre.
-Emily! Mit keresel itt, hiszen csak most mentél el?! –
nyitotta ki előttem a kaput Zayn.
-Tudom, de beszélnünk kell. – mondtam, miközben elhajoltam a
csók elől, amit adni akart. Zayn meglepett arcot vágott majd bólintott.
-Rendben. Gyere.
Felmentünk a
szobájába, de már nyoma se volt annak a jókedvnek, amit pár órával ezelőtt
érezni lehetett. Zayn is érezte ezt, és végig idegesen méregetett.
-Mi a baj Em? Mi történt? – kérdezte miközben leült az egyik
fotelbe.
-Zayn én…nem voltam veled őszinte… - kezdtem, majd én is
leültem a másik fotelbe. – Én nem
szeretlek. – mondtam, s közben egyre nőtt bennem az idegesség,
-Tessék?
-Nem szeretlek. Hazudtam, én igazából soha nem szerettelek
téged, sőt undorodom tőled! Csak
azért voltam veled, mert híres vagy. Hisz kit ne vonzana ez? – itt halkan
felnevettem. – Minden csókodtól, érintésedtől undorodtam, amikor azt mondtad,
hogy szeretsz legszívesebben kinevettelek volna! Szánalmas vagy Zayn! Egy
szánalmas sztár, akinek sikeresen elcsavartam a fejét! – a szeme áthatóan
fürkészte az arcomat és fel kellett állnom, nehogy elakadjak beszéd közben.
Járkálni kezdtem a szobában és nem néztem Zayn-re, csak a földet bámultam
makacsul. – Azt hiszed véletlen volt az hogy belém szerettél? Ugyan már! –
legyintettem. – Alapos kutatást végeztem rólad, megtudtam milyen típusú
lányokra buksz, és mivel lehet levenni téged a lábadról… Miközben veled voltam
végig mást szeretem!
-Kit? – a hangja sima volt, egyáltalán nem remegett. Te jó ég, hogy tudd ilyen erős lenni?
-Luke. Luke-ot szeretem. Ő…egy csodálatos ember, boldoggá
tudd tenni!
-Luke? Pont Luke? –ugrott fel a fotelből. Ekkor már remegett
a hangja, a dühtől. – Pont azt a szemetet kell szeretned?
-Az ember nem választhatja meg, hogy kit szeret, ez csak
jön. – vontam vállat.
-Nem? Igazán Emily? – jött közelebb hozzám, és én hátráltam
egy lépést.
-Igazán Zayn. És te egy olyan ember vagy, akit soha nem
tudnák szeretni!
Még egy lépéssel
közelebb jött és a falhoz szoritott.
-Minden szavad, csókod hazugság volt? – suttogta.
-Igen. – fordítottam el a fejemet hogy ne kelljen a szemébe
néznem. Csak legyen már vége!
-Nem hiszem el. Hazudsz. – jelentette ki egyszerűen.
-Micsoda? –döbbentem meg, mert erre aztán nem számítottam.
-Ismétlem, hazudsz.
-Ugyan miért tenném? – kérdeztem gúnyosan.
-Nem tudom. – vont vállat. – De akkor is így van. Olyan
nincs, hogy egyik pillanatban még szeretsz és minden percedet velem szeretnéd
tölteni, majd pár óra múlva undorodsz tőlem. A csókok nem hazudnak, a szavak
igen, de a tettek nem!
- Hülye vagy? Hát nem érted, hogy csak megjátszódtam az
egész kapcsolatunkat?!
-Nem hiszem el!
-Látod Zayn ez veled a legnagyobb probléma, nem vagy képes
elfogadni a tényeket. Neked mindig mindenben igazad kell legyen? Utállak,
érted? Utálok benned mindent! – kiabáltam. – Mikor nősz már fel végre? Fogd
fel, hogy az az egyetlen dolog, amiért egy lány veled van, hogy híres vagy! Egy
nőnek, férfire van szüksége, nem pedig egy éretlen kisfiúra, mint te! – az
arcom egészen kipirosodhatott az ordibálástól.
-Emily…
-Most már elhiszed?
Nem válaszolt, hanem
villámgyorsan hozzám hajolt és megcsókolt. Egy pillanatra ledermedtem, s a
szívem összeszorult az érintésétől és attól, hogy többé már nem élvezhetem. Annyira
édes és puha volt az ajka, legszívesebben visszacsókoltam volna és nem törődtem
volna Luke-kal. De nem tehettem.
Sajnálom, szerelmem! Mély levegőt vettem, majd szaggatottan
kifújtam. Erőteljesen ellöktem magamtól Zayn-t és előre léptem.
-Téged soha nem foglak szeretni, bármit is teszel! Eddig
bírtam megjátszani magamat, de most már szeretnék az igazi szerelmemmel lenni!
A soha viszontlátásra! – hátráltam ki a szobából, s láttam akkor már Zayn is
elhitte a hazugságaimat.
Fájt, nagyon fájt.
Igyekeztem elfogadni, hogy akkor látom utoljára. Utoljára látom a rosszfiús
mosolyát, a kócos sötét haját, a gyönyörű barna szemeit. Utoljára…
A lehető
leggyorsabban akartam kijutni a házból, így az ajtóig szaladtam, lekaptam a
kabátomat és szinte feltéptem az ajtót. Nem akartam mást, mint eltűnni.
-Emily? - a kapuban
Harry-t és Hope-ot pillantottam meg. Hope arcán boldog mosoly ült ki és azonnal
a nyakamba ugrott.
-Hé csajszi mi van veled? Rég beszéltünk!
-Semmi. – toltam el magamtól. Normális esetben örültem volna
Hope-nak, a mindig vidám barátnőmnek, de most nem voltam éppen beszédes kedvemben
és nem akartam, hogy meglássák a könnyeimet, amelyek már majdnem kicsordultak a
szemem sarkából. – Sietek, bocs. – mentem el mellette.
Alig értem ki a
kapun, a könnyeim eredtek és végig folytak az arcomon. Már nem kellett, és nem
is akartam visszafogni őket. A szívem apró darabokra hullott, miközben újra
megjelent előttem Zayn arca, amikor végre elhiszi, hogy nem szeretem. Soha nem
fogom megérteni, hogy lehetnek emberek olyan kegyetlenek, mint Luke. Hiszen nem
is szeret, akkor meg mit akar tőlem? Zayn szabadsága, a boldogságunkért…
Keserűen elmosolyodtam. Lehet, hogy Luke barátnője leszek, de attól még Zayn-t
szeretem majd… És ez ellen Luke semmit nem tehet!
~Hope szemszöge~
-Bejössz még? – kérdezte Harry, a házuk kapujában.
-Ha viselkedsz! - nevettem
rá.
-Tudod, hogy olyat én nem tudok! – vigyorgott rám.
-Ez esetben… - vágtam
elgondolkozó fejet. – Hé az ott Emily? – pillantottam meg a barna hajú lányt az
ajtóban.
-Úgy tűnik. – felelte Harry.
-Emily! – rohantam felé és a karjaiba vetettem magamat. -Hé
csajszi mi van veled? Rég beszéltünk!
-Semmi. - húzódott el. – Sietek, bocs. – ment el mellettem.
-Na de… - de már nem
hallotta a hangomat, s eltűnt.
-Mi a baja? – kérdezte Harry, felhúzott szemöldökkel.
-Nem tudom. – suttogtam. – Derítsük ki, gyere! Elvégre
Zayn-től jött. – és azzal kézen fogtam és behúztam a házba.
-Hé srácok megjöttünk! – kiáltotta el magát Harry az
előszobába érve. – Nem tudjátok mi baja van Emily-nek? Összevesztek Zayn-nel?
Niall és Liam jött ki
a nappaliból igen komoly arckifejezéssel. Biccentettek köszönésképpen és falnak
támaszkodtak.
-Harry, azt hiszem most jobb lesz, ha békén hagyod
Zayn-t… - kezdte Niall.
-Miért, mi történt?
-Nem tudjuk pontosan… hallottuk, hogy Zayn és Em egymással
kiabálnak, majd Emily elrohan Zayn pedig becsapj az ajtót és bezárkózott. –
folytatta Liam.
-Szakitottak? – hüledeztem. – Az lehetetlen, hiszen
odavannak egymásért!
-Vagy mégsem… - mondta Niall.
-Beszélnem kell Zayn-nel! – jelentette ki Harry és azzal elindult
felfelé a lépcsőn.
-Haver, ez nem biztos, hogy jó ötlet… elég ideges lehet… Ki
fog dobni! – ellenkezett Liam.
-Nem érdekel. – mormogta.
Én Harry nyomába
felmentem az emeletre. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy szakítottak volna.
Addig nem, amíg nem hallom Zayn szájából.
Amikor Zayn
szobájához értünk, Harry nem kopogott, ha nem majdhogynem betörte az ajtót.
-Zayn, Harry vagyok! Nyisd ki az ajtót, beszélni szeretnék
veled!
Harry várt pár
másodpercet, de mivel Zayn nem válaszolt tovább dörömbölt az ajtón.
-Zayn, válaszolj már!
Hirtelen kattant a
zár és kinyílt az ajtó. Zayn meggyötört arcával találtuk szembe magunkat, úgy
nézet ki mintha most tudta volna meg a halála időpontját.
-Menjetek el! – mondta halk, rekedt hangon.
-Zayn, mi történt? – kérdeztem aggódva.
-Csak hagyjatok békén, kérlek. – akarta becsukni az ajtót,
de Harry a lábával megakadályozta.
-Zayn!
-Harry, mondtam már, hogy hagyjatok békén! –csattant fel
dühösen.
-Nem, amíg el nem mondod mi ez az egész! Haver aggódom érted!
Szakítottatok Emily-vel vagy valami?
-Vagy valami. – felelte gúnyosan. – Nevezzük inkább úgy,
hogy felnyitotta a szememet.
-Ezt meg hogy érted?
-Úgy hogy rájöttem egy nagy hülye vagyok, akit simán át lehet
verni. De lehet, hogy mind ilyenek vagyunk. Ugyan Harry azt hiszed Hope szeret,
és azért van veled? Dehogy, csak kihasznál a hírneved és a pénzed miatt, mint
Emily! De meg kell jegyeznem ügyes taktika volt a nehezen megszerezhető prédát
játszani, gratulálok Hope, teljesen elcsavartad Harry fejét! Most már nyugodtan
tönkre teheted.
-Te meg mi a jó francról beszélsz? – kiáltottam rá.
-Az igazságról. – vont vállat. – Emily felvilágosított.
-Emily ezt mondta neked? – hüledeztem. – Az lehetetlen, valamit félre értettél!
Hiszen szeret!
-Úgy látom téged se avatott be. – fürkészte az arcomat. –
Csak megjátszotta az egészet és eddig bírta. – az arca fájdalmasan megvonaglott
és lesütötte a szemét.
-Nem, nem, nem. –ismételtem.
- Én ismerem, ilyet soha nem tenne. –
kapkodtam a levegőt idegesen. – Ha nem szeretne, miért…? Ezt én nem tudom
elhinni.
-Én se tudtam először, de aztán rájöttem nem hazudik, nem,
pont most mondta el az igazat. –mondta szomorkásan
Zayn és ezzel becsukta az ajtót.
-Hope… - kezdte Harry.
-Nem Harry, hagyj. Megyek, beszélek Em-mel. – ráztam le a karját a vállamról. – Majd hívlak.
– nyomtam egy puszit az arcára, majd leszaladtam a lépcsőn.
Hát ez gyors volt!! =)) Nem hiszem el hogy megint szakítottak!! miért csinálod ezt? egyébként én vagyok az egyetlen aki nem szakítana hanem elmondaná az igazat?? :)) B. xx
VálaszTörlésEz van, fogad el :P Igen te vagy az egyetlen :DD xx
TörlésAhjj... ez annyira jó volt, pedig annyira utálom, de még is annyira jó volt!! (ennek van értelme?)Annyira tetszett és szívszorító volt és majdnem megkönnyeztem, de még is olyan jó volt. (hülye vagyok) Nem tudom eldönteni melyik érzés erősebb. Az utálat irántad amiért ezt tetted velük (nehogy elhidd) vagy a nem tudom mi a nem tudom miért. Nos ez a második része tudom, hogy értelmetlen volt, de kb. most ez zajlott le bennem... A lényeg, hogy ellentétes érzés az első felsorolt érzelemnél. Egyébként most rájöttem, hogy olyan szép magyar mondatokat alkotni, nem?!
VálaszTörlésRemélem hamar lesz következő rész, mert nagyon kíváncsi vagyok és remélem Zayn rájön majd egyszer, hogy Emily szereti őt és akkor hazudott, amik azt mondta, hogy hazudott, nem padig akkor, amikor nem hazudott. XD
Néha úgy érzem hogy el kellene beszélgetnem a magyar tanároddal, mert sokszor megkérdőjelezhető az hogy megtanított rendesen magyarul írni/beszélni. xD Jó nem szólok be, de csak mert szeretlek :DD Hát a héten olyan dolgok jutottak eszembe a történetet illetően, hogy kitéped az összes száll hajadat mire a végére érek :DD Hahhahahaha(ördögi kacaj :P) xx
TörlésAzt nem értem, hogy Emily hazudik és Zayn tudja is, de mit vár? Hogy majd Emily beismeri,hogy igen szeretlek, de Luke kényszerít vagy börtönbe mész? Hisz nem mondhatja pont azért mert szereti.
VálaszTörlésEgyébként nagyon jó rész.
És nagyon jól írsz.
Hát Zayn az elején még azt hitte hogy hazudik, de aztán rájött hogy Emily az "igazat" mondja: " hátráltam ki a szobából, s láttam akkor már Zayn is elhitte a hazugságaimat." Köszi :)) xx
Törlés