30. Fejezet

Sziasztok! Hát visszatértem és remélem vannak még olvasóim is! :) Köszönöm a türelmet amiért vártatok rám, és köszönöm a támogatást az összes barátomnak, akik mindvégig mellettem álltak, ahogy ti olvasok is! :) Ez a rész hosszabb lett mint az előzőek, de nem véletlenül, hiszen azt hiszem ezzel mindenkinek tartozok :)Nem is szeretném tovább szaporitani a szót jó olvasást! :) xx MissLocsiFecsi

Ui.: Egy újabb blogom, nézetek be :) : http://www.newchanceinmylife.blogspot.hu/

 ~Ha az életemmel kell fizetnem, hidd el megtenném ezt érted!~

~Emily szemszöge~

  Miután mindenki hazament, nekiálltam rendet rakni a házban. Hiába négy lány rendes kuplerájt tud csinálni egy este alatt. Miközben az üres chipses zacskókat szedtem össze, gondolataim az előttem álló hét felé kalandoztak. Két nap múlva újra kezdődik az iskola - immáron Zoe nélkül – Zayn tárgyalásra megy, utána pedig a turnéjuk kezdődik el. Fogalmam sem volt, hogy hogyan oldjuk meg az előttünk álló problémákat. Vajon a kapcsolatunk elég erős ahhoz, hogy kibírja a távolságot? Vajon Zayn megússza a börtönt?

  Megráztam a fejemet, mintha csak azzal kitisztultak volna a gondolataim. Tovább folytattam a pakolást, amivel rövid időn belül végeztem. Tudtam, hogy csak késő délután érnek haza a bácsikámék és a húgom, így hát úgy döntöttem átmegyek egy kicsit Zaynékhez. Gyorsan magamra kaptam egy tiszta ruhát és felkaptam a táskámat, majd kirohantam a házból.
Emily ruhája:

  Tíz perc séta után már meg is érkeztem és elégedetten konstatáltam, hogy a házvezetőnő szabadnapos, és így Niall engedett be.

-Szia, Emily! – köszönt. – Hogy vagy? – mosolygott rám.

-Szia. Köszi jól. – viszonoztam a mosolyát. – Zayn ugye itthon van?

-Persze. – bólintott, miközben bementünk az előszobába, ami most üres volt.

-Többiek?

-Harry és Zayn az emeleten a szobájukban, Liam és Louis a barátnőjükkel a városban. – sóhajtott fel.

-Niall, hadd mondjak valamit! – fordultam hozzá, mire ő kérdőn felvonta a szemöldökét. – Tudom, hogy bánt ez az egész ügy Zoe-val és ezt meg is értem. De most Zoe-nak nagyon nehéz és könnyebb neki, ha mindenkit ellök magától, téged, a barátait, és engem is! Kérlek értsd meg ezt! Majd megbékél csak légy türelmes vele!

-Értem én…csak… attól még fáj…

-Tudom. – tettem a vállára a kezemet. – De idővel minden rendben lesz!

-Remélem. – mosolygott rám. – Nem akarlak feltartani, menj csak fel Zayn-hez.

-Nem tartasz fel! – tiltakoztam, de ő csak megrázta a fejét.

-Rendben, megyek akkor. – indultam el a lépcső irányába, majd felszaladtam rajta.

  Mikor Zayn szobájához értem, bentről nem hallottam semmit, csak valamilyen halk lüktetést szerű hangot. Biztos zenét hallgat. Halkan bekopogtam, majd amikor meghallottam egy halk szabadot benyitottam.

  Zayn az ágyán feküdt egy farmerben, és fölötte semmit sem viselt. Nyeltem egy nagyot. Tökéletesen kidolgozott felső teste láttán a gyomrom összerándult és libabőrős lettem. Ahogyan a mellkasa fel és le mozgott, úgy mozogtak vele a tetoválásai sokasága is. Sötét haja kócosan meredt a mennyezet felé, és én képtelen voltam levenni róla a szememet. Az ő szeme csukva volt, éppen zenét hallgatott, melynek ütemére dobolt az ujjaival. Mély levegőt vettem.

-Hé!

  Hangom hallatán kinyitotta a szemét és felém fordította a gyönyörű csokoládébarna szempárt. Szája mosolyra húzódott és a füléből gyorsan kikapta a fülhallgatott, majd felpattant az ágyból.

-Emily! – húzott magához és ajkait azonnal a számra tapasztotta.

  Remegő lábakkal csókoltam vissza neki. Mindig ez történt ahányszor csak megcsókolt vagy hozzám ért. Elgyengültem és teljesen a hatása alá kerültem. Ajkai puhán játszadoztak az enyémekkel és szinte felfalták azt. Kezeimet a dereka köré fontam és még közelebb húztam. Az ő kezei a hajamba kalandoztak.

-Minden rendben?  - kérdeztem tőle, amikor elváltunk, de nem sokáig, mert újra megcsókolt a válasz helyett és én nem is bántam annyira.

-Zayn?! – kérdeztem újra, mikor újra elengedett.

-Nem. – túrt a hajába a jobb kezével és az ágya felé húzott. Zayn az ölébe húzott és játszadozni kezdett egy barna hajtincsemmel.

-Mi történt?

-Az ügyvéd. – nyögte ki. – Paul azt mondta megszerzi a legjobbat. De hirtelen minden ügyvéd nagyon elfoglalt lett és nem hajlandók az ügyvédemnek állni, bármennyi pénzt is ajánlunk nekik! Mintha csak…

-Mintha?

-Mintha valaki lefizette volna őket. – rázta meg a fejét.

Rohadék!

-És így mi lesz?

-Paul szerzett egy ügyvédet valami David-et vagy kit… Egyszer találkoztunk, de nagyon furcsa nekem az az ember. Vagy talán bebeszélem magamnak. – vont vállat.

-Zayn, most szívesen mondanám, hogy minden rendben lesz, de nem úgy néz ki és én nem akarok hazudni neked!

-Tudom, Emily, tudom… - simogatta meg kedvesen az arcomat. – Szeretlek. – suttogta a hajamba.

-Én is szeretlek Zayn, túlságosan is… - temettem az arcomat a mellkasába.

   Kedvem lett volna sírni, de nem tehettem, nem lehettek gyenge, főleg nem Zayn előtt. Apró puszikkal hintettem be a nyakát és az arcát és próbáltam kiűzni a fejemből azokat a gondolatokat, amelyek megmérgezték az elmémet.

-Bármi történjen mi együtt maradunk, oké? Még ha börtönbe is kerülök! – emelete fel a fejemet az arcomnál fogva és mélyen a szemembe nézett. Szinte áthatóan.

Bólintottam, de nem szóltam egy szót se.

  Talán egy vagy két óra telhetett el, nem érzékeltem az idő múlását, csak Zayn és a csókjai az érintései érdekeltek.

-Próbára kell mennem Emily. – sóhajtott fel Zayn.

-Most?

-Igazából már ott kellene lennem, de te elvontad a figyelmemet egy kicsit. – döntötte oldalra a fejét mosolyogva. – De nem bánom. – csókolt meg újra.

-Én se. – nevettem rá.

  Pár perc múlva sóhajtva váltunk el egymástól és lementünk a földszintre. Nagy nehezen elkészültünk, de tényleg nehezen, mivel Zayn egyszerűen nem bírt magával és nem hagyott öltözni.

-Zayn, ne csináld már! – toltam el magamtól nevetve. 

-De nem birok betelni veled. – vigyorgott rám.

-Zayn, indulnom kell. – arcomon fájdalmas kifejezéssel nyitottam ki az ajtót és léptem ki.

  Visszafordultam hozzá és magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam. A csók rövidnek és kevésnek tűnt pedig tudtam, nem volt az.

-Tényleg menned kell, Emily. – mosolygott rám elragadóan, amitől összeszorult a gyomrom is.

-Oké. – sóhajtottam egy nagyot. – Szia.  –mosolyogtam rá és újra meg csókoltam.

-Hé, Emily nem örökre mész el, holnap úgyis találkozunk! Na, menj már! – hessegetett el.

-Igazad van. – mondtam és elindultam kifelé, még egyszer hátrafordultam és integettem neki majd többet vissza se néztem.

Nem örökre? Dehogynem!

Keserűen néztem meg újra azt a levelet, amit Luke küldött.

Kedvesem, még mindig ellenkezel? Ugyan miért? Hacsak nem akarod, hogy a lovagod a börtönbe kössön ki, akkor azt hiszem, egy picit el kellene távolodnotok egymástól, nem? Gyere el hozzám ma és mindent megtudsz! xx Luke

  A szívem összeszorult, hiszen sejtettem mit akarhat Luke, Zayn szabadsága érdekében. De tudtam mindent meg kell tennem Zayn-ért. Gyors léptekkel közeledtem Luke lakása felé, és inkább bele se akartam gondolni mi mást akar még. Mindegy, bármit megteszek Zayn-ért!

  Pár perc alatt oda értem a házhoz és bekopogtam. Luke levakarhatatlan mosollyal nyitott ajtót.

-Kedvesem, hát megtértél!  - nevetett fel.

-Inkább térj a lényegre, Luke! – mondtam köszönés helyett.

-Jól van cica, kerülj beljebb! – tárta ki az ajtót és én bementem. Jól ismertem a járást így könnyen az előszobába találtam és leültem az egyik fotelbe.

-Valami italt, kedvesem?

-Nem, és ne hívj kedvesemnek! – csattantam fel. – Mond, mit akarsz és megyek is!

-Ó de siet valaki! Így nem leszünk jobban, ám!

-Luke!

-De erőszakos vagy ma! Kíváncsi lennék a pasiddal is így bánsz-e?! Szóval szeretnéd, hogy Zayn megússza ezt az egész hercehurcát, jól mondom igaz?

-Igen.

-Nem kell sokat tenned: szakíts vele és mond meg neki, hogy engem szeretsz! – vont vállat. – De durván szakíts vele, úgy hogy fájjon neki! – a szavakat szinte köpte, olyan erővel beszélt.

-Ennyi? – nyeltem egy nagyot.

-Természetesen nem! Nem hagyhatom, hogy után csak úgy összejöjjetek, ha megúszta ezt az egészet! Nem, én azt akarom, hogy legyél újra az én barátnőm, mint régen, és szeress!

-Rendben.  –egyeztem bele, jobb hiján.

-Ha megtudom, hogy nem szakítasz vele, vagy nem úgy, vagy esetleg kijátszol és összejöttök újra kicsinálom Zayn-t! Tudod, hogy megteszem, mert nekem is van durva formám!

-Neked csak olyan van! – vágtam az arcába.

-Ja és még valami, a kedvesség és a gyengédség is hozzátartozik az egyezséghez! Ha ilyen durva leszel velem, nem lesz egyezség!

-Értem.  –suttogtam. – Még ma elintézem, és akkor te visszavonod a feljelentést, ugye?

-Persze, cica, ahogy mondod, úgy lesz! – mosolygott rám.

-Oké. - álltam fel. – Majd hívlak, ha végeztem.  – mondtam és felálltam, hogy kimenjek.

  A szívem összeszorult még csak a gondolattól is, hogy mit kell majd tennem, de tudtam így helyes. Nem hagyhatom, hogy Zayn börtönbe menjen Luke miatt. Megteszem, amit kell akkor is, ha ez most fáj. Majd idővel talán nem fáj majd annyira, és tovább tudunk majd lépni…