~A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal folytatódik és egy könnycseppel ér véget ... ~
~Hope szemszöge~
-Harry!
-Ez nem az aminek látszik, haver… - kezdte Zayn a
magyarázkodást.
-Hagyd abba! Nem érdekelnek a hazugságaid! – vágta be maga
mögött az ajtót.
-Harry, mi csak… - léptem oda hozzá és a vállára akartam
tenni a kezemet, de ellökte.
-Ti csak, mi? Azt hiszed hülye vagyok? Mindent hallottam!
-Harry mióta állsz az ajtó előtt? – kérdeztem
kétségbeesetten, mert tudtam, ha valóban mindent hallott volna, nem lenne így
kiborulva.
-Elég régóta ahhoz, hogy tudjam éppen megcsalni készültél a
legjobb barátommal!
-Nem, Harry félreérted mi nem…
-De igen, Hope, pontosan azt tettétek!
-Harry hallgass meg! – könyörögtem.
-Haver nagyon félreértettél valamit, mi…
-Elég! – hallgatatta el fiút Harry. – Elég! Soha nem hittem,
hogy egyszer egy ribanc lesz a barátnőm és a legjobb barátom játékává válik.
-Harry… - hátráltam, s úgy érzetem magamat, mintha pofon
vágtak volna. Talán az is jobb lett volna… mint Harry keserű szavai, amelyek a
szívembe vágtak.
-Hagyd Hope, ennek most van vége! Nem akarlak többé látni,
tűnj el az életemből! – ordította, mire könnyek kezdték csípni a szememet. –
Most már nem számít, mit mondasz, semmit sem akarok tőled! – mondta valamivel
halkabban.
Ekkor kirohantam a ruhatárból
át a buli középpontján, ki az utcára. Soha nem sírtam mások előtt, és most sem
akartam. De egyszerűen annyira fájtak Harry szavai, hogy nem tudtam
visszatartani őket. A látásomat teljesen elhomályosították a sós könnyek, s azt
sem tudtam hirtelen hol vagyok. Dudaszót hallottam és egy rántást a karomon.
-Vigyázz már! – kiabált rám valaki, én pedig arrébb
botladoztam az út széléről. A hangja és külalakja elmosódott. Minden elmosódott…
-Hope! – kiáltott valaki utánam. Reménykedve megfordultam,
hátha Harry jött utánam, de csak Zayn volt az.
-Mit akarsz? – csattantam fel. – Az egész a te hibád! –estem
neki, és a mellkasát kezdetem püfölni. –Mi a francért kellett az a hülye
színjáték, ha? Utállak, utállak! – ütöttem tovább sírva.
-Ssss. – próbált nyugtatni és az ökleimet gyengéden
lefejtette magáról és magához ölelt. - Minden rendben lesz, Harry lenyugszik,
és akkor elmondjuk neki az igazat!
Csak fél fülel
hallottam a hangát, mert a hangát annyira elnyomta a zokogásom. Az arcomat a
mellkasába temettem és elmerültem az önsajnálatomban.
-Miért? – suttogtam.
Talán tíz perc telt
el, amikor végre képes voltam rendes ember módjára viselkedni. Elengedtem
Zayn-t, s letöröltem a könnyeimet.
-Sajnálom, hogy neked támadtam. – motyogtam. – Ez annyira az
én hibám is, mint a tiéd.
-Semmi baj. Gyere, haza megyünk. – kezdet el húzni.
-Nem. Dolgod van. – mondtam.
-Hope!
-Ne is ellenkezz, nem érdekel. Ha már az én kapcsolatom
bukott, a tiéd meneküljön meg. Azért még lehet valamit tenni, és teszünk is! –
jelentettem ki határozottan. - Úgyhogy most visszamész abba a hülye buliba és
felszedsz valakit, érteve vagyok?
-Igen. –bólintott. –
Igazad van, és ne aggódj minden rendben lesz!
-Azt mondjuk kétlem…
Zayn távozása után
még órákig az utcán lézengtem, nem voltam hajlandó visszamenni a szállodába,
főleg úgy, hogy Harry-t véletlenül ott találom a szobánkban… Végül, mikor már a
nap elkezdett felkenni rászántam magamat, hogy visszamenjek. Remegő kézzel
nyitottam be szobába,s megkönnyebbülés öntöttel el, amikor láttam üres. Fáradtan
masszíroztam a halántékomat és léptem oda az ágyhoz. Ekkor egy papír fecnit
vettem észre rajta, ami gondosan összehajtva hevert az ágy közepén. Lassan
nyúltam érte és nyitottam szét.
11:30-kor indul a
géped vissza Londonba.
H.
Csalódottan ráncoltam
össze a homlokomat és gyűrögettem a papír sarkát. Döntött. Döntöttem.
Felpattantam az ágyról és gyorsan a bőröndömbe kezdtem hajigálni a ruháimat.
Fél óra elteltével teljesen kész lettem. Gyorsan az órámra pillantottam, ami 6:00
mutatott. Az asztalról elemeltem egy kis papírt és sebtében ráfirkantottam pár
mondatot.
Ha nem is hallgatsz
meg, hogy akarsz elítélni? Mert könnyű úgy ítélkezni, hogy nem ismered a fél
igazságot sem! Soha nem hittem volna, hogy ilyesmi történik velünk… de az fáj a
legjobban, hogy meg sem próbáltál nekem hinni. Tudod egyszer igaza volt annak,
aki azt mondta: szeretni mindig fáj…
Hope
A levelet az előző üzenet helyére tettem, majd a bőröndömet
magam után rángatva hagytam el a szállodát, amiben síri csend honolt, az
egyetlen zajforrás a bőröndöm kerekének csattogása volt.
Gyorsan fogtam egy
taxit, amibe a sofőr segítségével bepakoltam a kis csomagomat, majd
beszálltam. Egész úton szomorúan
bámultam ki az ablakon az éppen akkor ébredező városra. Még akkor is nehezemre
esett felfogni a történteket.
A reptérre érkezve
kifizettem a fuvart és leültem a váróterembe. Arcomat a tenyerembe temetem és
vártam, hogy végre haza jussak. Borzasztóan éreztem magamat, és nagyon fájtak
Harry szavai. Hiába tudtam, hogy nem igazak, attól még fájtak.
Pát óra múlva lassan
a terminál is kezdett megtelni emberekkel és megkönnyebbülten vettem tudomásul,
hogy már félóra sincs a gépem indulásáig.
-Kérjük a Q26 Los Angeles- London járat utasait, hogy
kezdjék meg a beszállást! – sóhajtva feltápászkodtam a székemről és elindultam
a beszállóhely felé.
Ekkor a telefonom
megszólalt, gyorsan előhalásztam a zsebemből és kedvtelenül felvettem.
-Mit akarsz Zayn?
-Hol a fenében vagy? Mire visszajöttem, nem voltál a szobába
és…
-Haza megyek.
-Mi? Hope ne tedd, Harry má…
-Elküldött, világosan a tudtomra adta, hogy hagyjam békén.
Ennyi. – szakítottam félbe. – Majd még beszélünk.
-Ne, várj ez fon… - a mondatát nem tudta befejezni, mert
kinyomat. Elegem volt akkora már mindenkiből és csak arra vágytam, hogy egyedül
lehessek.
-Kérem a jegyét
hölgyem. – nyújtotta a kezét a jegyért az egyik légi utaskísérő. Én pedig készségesen átnyújtottam neki és
vártam, hogy rá bólintson, és felszállhassak.
-Hope!
Rémültem kaptam fel
a fejemet, a nevem hallatára és kíváncsian pásztáztam a nagy tömeget. De semmit
nem tudtam kivenni az elmosódott ember kavalkádból. Vállat vontam és
visszafordultam a légi utaskísérőhöz. Biztos
csak képzelődtem! Túlságosan is fáradt lehetek, ahhoz, hogy felfogjam, mi
történik körülöttem…
-Hope!
Ekkor már biztos
voltam benne, hogy nem képzelődőm és ideges tekintettel fordultam vissza.
-Hope, várj!
Ledermedtem. Ezer
körül is felismerném ezt a hangot. Harry.
Hirtelen megpillantottam egy barna göndör hajkoronát a tömegben, aki utat
próbált törni magának. Szabadkozva lökdöste az embereket, míg oda nem ért
hozzám.
-Harry, mit keresel itt? – kérdeztem hűvösen.
-Én… beszéltem Zayn-nel. – lihegte.
-Igazán? – vontam fel a szemöldökömet.
-Sajnálom azt, amit mondtam, sajnálom! Kérlek, beszéljük
meg! – tette a kezét a karomra, s könyörgően tekintett rám.
-Sajnálom én is… - szívtam be élesen a levegőt. – De én
miért hagyjam, hogy végig mond, amit akarsz, ha legutóbb te sem hagytad?
-Ideges voltam, csak elvesztettem a fejemet. De Zayn észhez
térített miután visszamentünk a szállodához!
-De talán túl későn…
-Hope ne…!
-Harry, tudod nagyon fájt az, hogy leribancoztál. – mondtam,
miközben igyekeztem legyűrni a torkomban növekvő gombócot. – Tudod miért nem
akartam belevágni egy kapcsolatba veled? Hát ezért, mert tudtam, hogy ez lesz a
következménye. Csalódás. Mert szeretni mindig fáj, és én nem akarom, hogy
fájjon!
-Én csak dühös voltam, nem gondoltam komolyan azt, amit
mondtam! Szeretlek! – mondta, szinte már kétségbeesetten.
-Hiba volt szeretnem téged. Nem tudok neked megbocsátani,
most nem. Még nem, ehhez időre van szükségem…
-Kérlek!
-Nem. – ráztam meg a
fejemet. – Ég veled Harry! – s egy gyors mozdulattal a gép felé indultam, oda
ahová Harry-nek esélye se volt bejutnia jegy nélkül.
-Ne csináld ezt velem, kérlek! – kiabált utánam, de én mit
sem törődve mentem előre és igyekeztem elnyomni a feltörekvő sírógörcsömet. Túl
friss és mély volt a Harry által ejtett seb rajtam.
~2 héttel később~
Emily szemszöge
-Emily behoznád a vasárnapi újságot? – kiáltott ki a
konyhából nekem Rachel nénikém.
-Repülők! – vigyorodtam el és felpattantam a kanapéról a
húgom mellől, akivel éppen egy rajzfilmet néztünk.
Gyorsan kiszaladtam
a kapuhoz és kikaptam a postaládából az újságot, majd rohantam is vissza,
menekülve a hideg reggeli levegő elől. A konyhába érve ledobtam az asztalra az
újságot, majd egy bögre meleg teáért nyúltam, miközben a nénikém reggelit
készítette a húgomnak.
Amíg arra vártam,
hogy elkészüljön a tojásrántotta lustán lapozgatni kezdtem az újságot. Éppen
ásítottam egyet, amikor a szemem megakadt egy cikken.
„A One Direction
rosszfiúja halálosan szerelmes!
Amber az igazi, érzem!
Most már el se tudnám nélküle képzelni az életemet! Még soha nem szeretem
senkit ennyire. – nyilatkozta az immár 20 éves sztár a minap. Barátai és
családja teljesen meg van lepődve, hogy a fiú így érez a csupán kétes
kapcsolattal lévő. Úgy tűnik Zayn fejét teljesen elcsavarta a gyönyörű orosz
modell!
Bár sokan rosszindulatúan azt állítják, hogy
a kapcsolat virág életű lesz, Zayn mindezt tagadja és teljesen biztos abban,
hogy megtalálta a boldogságot. Bandatársa, Harry Styles szerint soha nem látta
barátját még ennyire szerelmesnek, mint most.
Becsuktam a szememet
és arrébb dobtam az újságot, s mély levegőt vettem. Ha nem láttam volna a cikk alatt
a képet - ahol Zayn és egy szőke lány mosolyog a kamerába – nem hiszem el, hogy
máris talált valakit magának.
-Rachel néni, ma a szobámba reggelizek! – mondta és meg se
várva a válaszát felrohantam a szobámba.
Sírva dőltem az
ágyamba és magamba elküldtem a pokolba Luke-ot. Az egész az ő hibája! Miért
kellett neki belerondítania az életünkbe? Annyival jobb volt nélküle! Ha nem
lenne, most én lennék azon a képen Zayn-el és nem az a modell lány.
-Utállak! – vágtam a falhoz a párnámat dühösen és lekuporodtam
a földre tovább sírni az elvesztett szerelmem miatt…
Dráma, dráma, dráma... Harry igen köcsög megnyílvánulása nem tetszett, Luke meg takarodjon haza. Amúgy nagyon jó a rész, mint mindig. pusszi<3
VálaszTörlésNaaagyon szeretem a drámákat, de szerintem erre már mindenki rájött ;) Köszi :) xx
TörlésHát Harry ezt elrontottad!!De nagyon!!Luke-ot meg nagyon nem szeretem Nagyon szeretem ez a történetet..Várom a kövit siess..Mo*-*<3.
VálaszTörlésHát tény és való hogy Harry egy köcsög volt, de mindenki hibázik :P Köszönöm :) xx
TörlésEldöntöttem, hogy mostantól nem szeretlek téged! (el ne hidd) Miért kellett Hope és Harry kapcsolatát is tönkretenni? Egyébként Harry tényleg köcsög volt, de annyi azért szóljon a védelmében, hogy ilyen helyzetben szerintem senki sem maradt volna ott megvárni a magyarázkodást, ami vagy igaz vagy nem... Luke meg menjen el a... szóval oda! Gyűlölöm azt a csávót még úgy is, hogy tudom, nem létezik...
VálaszTörlésEgyszóval nagyon tetszett ez a rész is! (ez nem egy szó volt... mindegy)
Angi xx
Én se szeretlek(nem ám) :) Azért kellett mert egy szadista állat vagyok :P Luke-kal kapcsolatban csak annyit mondhatok, mindennek megvan az ára! :P xx
Törlés