Hali! Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, remélem ez a rész is tetszeni fog nektek! :) Jó olvasást! :) xx MissLocsiFecsi
~"CSAK
ELŐRE NÉZZ".Ja, könnyű mondani, de amikor mindenről ő jut eszembe, és ő
csak a múlt, akkor egyszerűen nem tudok a jövőre gondolni..~
~Hope szemszöge~
-Igen, most indulok. Nem Zayn, nem lesz semmi baj. –
forgattam a szemeimet miközben idegesen kerestem a kulcsaimat és próbáltam
megnyugtatni Zayn-t telefonon keresztül, hogy a tervünk jó úton halad.
-Rendben. – sóhajtott fel. – Hívj fel, ha van valami.
-Úgy lesz. – feleltem.
-Bárcsak én is ott lehetnék… - morgolódott Zayn a vonal
másik végéről.
-De nem vagy, mert neked most a turnén van a helyed! Hidd el
én is kézben tudom tartani a dolgokat.
-Jól van, megértettem. Szia.
-Szia, Zayn. - tettem le a telefont, majd az akkor megtalált
kulcsaimat felkaptam és sietve távoztam a házból.
Emily nem tudott
róla, hogy éppen hozzá tartottam, de ez nem véletlenül volt így. Zayn-el úgy
gondoltuk így nem lesz ideje álarcot húzni a fájdalmára – ha tényleg fáj neki
Zayn-t mással látni. És ha igazunk lesz, akkor már tulajdonképpen majdnem
sikerült elérni a célunkat.
Egyrészt segíteni
akartam Emily és Zayn-nek másrészt arra volt szükségem, hogy valami elvonja a
gondolataimat Harry-ről. Amikor két héttel ezelőtt megmondtam neki, hogy nem
tudok megbocsátani és időre van szükségem, Harry megértette és nem hívott,
keresett többet. Arra várt, hogy én lépjek, de amíg magam se tudtam, hogy képes
lennék-e a megbocsátásra, nem hívhattam fel.
Féltem attól, ha
most engedek neki, akkor újra megtörténhet ugyanez. A csalódások és szakítások
egymást követnék és egyikünknek se tenne ez jót. Csakhogy szerettem őt. Lehet,
hogy nem bocsátottam meg neki, de szerettem, és ezt nem tagadhatom.
Makacsul megráztam a
fejemet, hogy elhessegessem a kellemetlen gondolatokat. Időközben Emily házához
értem. Mélyen felsóhajtottam, majd
bekopogtam. Az ajtó a harmadik kopogásra kinyílt és Emily meglepődött arcával
találtam szembe magamat. Az arca piros és puffadt volt, a szemei pedig feldagadtak.
Pontosan úgy nézett ki, mint aki sírt, sőt zokogott.
-Hope, szia. – erőltetett mosolyt az arcára. – Nem vártalak.
-Rég találkoztunk. – mondtam. – Ideje lenne megbeszélni
ennek az okát, nem gondolod? Ugye bemehetek?
Emily rezignáltan
bólintott, majd szélesebbre tárta az ajtót.
-Persze.
-Valami baj történt? – kérdeztem, miközben levettem a
kabátomat és követtem Emily-t az emeletre, a szobájába.
-Nem, miért? – fordult hátra.
-Csak úgy kérdeztem. – hazudtam mikor pontosan tudtam, hogy
igenis volt valami baja, hiszen sírt. Leültem Emily ágyára, miközben ő becsukta
az ajtót.
-Szóval gondolom azért jöttél, hogy magyarázatott adjak a
viselkedésemre. – szólalt meg hirtelen.
-Igen. Bár lassan kezdem azt hinni, hogy csak
lepattintottál, mert meguntál. – provokáltam.
-Tessék? – kérdezte tágra nyílt szemekkel. – Hope, én ilyet
soha…
-Akkor? – fontam karba a kezeimet a mellem előtt.
-Én csak…
-Igen?
-Nem mondhatom el. – mondta végül.
-Emily! Ugyan már, ne csináld! – álltam fel. – Mond el!
-Nem tehettem! – csattant fel.
-Miért?
-Mert védenem kell azokat, akiket szeretek… - suttogta alig
halhatóan.
-Emily ha ez most csak kisfogás… - néztem rá szúrós
szemekkel.
-Nem! – kiáltotta. – Hope, értsd meg vannak dolgok, amiket
nem szabad bolygatni. – váltott nyugodtabb hangnemre.
Meglepődtem. Nem
számítottam arra, hogy ilyen nehéz lesz Emily-ből kihúzni az igazságot, amikor
tisztán látszott rajta, hogy bántja valami – remélhetőleg Zayn új barátnője.
-Emily. – léptem oda hozzá. – Nem akartam erőltetni a
dolgot, csak fáj, hogy tudom valamitől szenvedsz, és én nem segíthetek. –
mondtam egy kicsit lágyabb hangon.
-Sajnálom Hope, de nem mondhatom el. Ha csak ezért jöttél,
akkor már el is mehetsz.
-Nem megyek el, a barátnőm vagy é nem hagylak egyedül,
bármit is tegyél. – öleltem át. – Figyelj bármi is a baj, meg fogod tudni
oldani. Mint mindig.
-Attól tartok most nem… - suttogta. – Kérlek, ne haragudj
rám.
-Nem haragszom, csak aggódok érted.
Láttam rajta, hogy
alig tudja visszafogni magát, hogy el ne sírja magát. Próbált erős maradni.
-De ne beszéljünk róla, inkább azt mond el mi van veled?
-Hát szeretnék valamit kérdezni… Amikor Zayn-nel voltál te
is kaptál ilyen leveleket? – nyújtottam felé egy köteg felbontott levelet.
-Micsoda? – nézet rám értetlenül.
-Amióta Harry egy interjúba bejelentette, hogy együtt
vagyunk, valaki folyamatosan ezeket dobálja be a postaládánkba és néha úgy érzem,
hogy valaki figyel. De lehet, hogy csak bemagyarázom magamnak… - vontam vállat.
Emily lassan vette
át a leveleket és olvasta el őket.
-Ezt az írást ismerem.
–ráncolta össze a homlokát. – Ez Ivy.
-Az ki?
-Az egyik osztálytársam. – felelte. – Azt hiszem
megszállottam rajong a One Direction-ért. De nem hiszem, hogy beváltaná a
fenyegetéseit. – nézett fel. – Ismerem, és tudom, hogy csak nagy a szája, de fél
tenni bármit is.
-Amúgy se akartam törődni a levelekkel. Mindig csak azt
írta; hagyd békén Harry-t ő az enyém. Már csak azt nem értem, honnan tudja,
hogy hol lakok.
-Amilyen elszánt és gazdag, biztos felbérelt valakit, hogy
kutasson fel. De ne aggódj, majd én beszélek a fejével. Van egy dolog, amitől
még ő is tart. – mondta.
-Remélem nem akarod megfenyegetni hogy kinyírod. – mondtam ironikusan.
-Nem, dehogy. – mosolyodott el. – Csupán tudom, hogy nagyon
fél a szüleitől, és megtudják, hogy a lányuk mit csinált biztos nem hagyják szó
nélkül. – vont vállat.
-Szerintem elég közölnöd vele, hogy Harry és én szakítottunk
és az is bőven elég lesz… - motyogtam.
-Tessék?
-Volt egy kisebb összetűzésünk, de nem akarok róla beszélni.
– zártam le a témát ennyivel. Igazából azért nem akartam róla beszélni, mert
akkor el kéne mondanom az igazságot, amit jobb ha Emily nem most tud meg.
-Sajnálom. Úgy érzem ez nem a mi évünk. – tette a vállamra a
kezét. – Viszont most mennek kell.
-Hová? – kíváncsiskodtam.
-A húgomért el kell mennem az óvodába. – felelte.
Értetlenül néztem az
órámra, ami negyed hatot mutatott. Kicsit furcsának találtam, hogy csak most
megy a húgáért.
-Oké, addig megvárlak itt.
-Nem, nem kell. Sokára érünk vissza….mert még bevásárlunk is.
– mondta gyorsan.
-Hát rendben. – egyeztem bele és azzal felálltam.
Emily lekísért a földszintre,
s elköszöntünk egymástól, majd kiléptem a hűvös késő esti levegőre. Tudtam,
hogy Emily hazudik ezért, úgy döntöttem elbújok a ház mögött és kiderítem hová
is megy igazából.
Pár perccel később
barátnőm egy hosszú zöld kabátban lépet ki az ajtót, majd gondosan becsukta az
ajtót. Kétszer is körbe pillantott, mintha attól félne, hogy valaki észreveszi.
Sietős lépésekkel indult el, én pedig óvatosan követni kezdtem.
Hamar rájöttem, hogy
igazam volt, nem a húgáért ment, hanem pár utcával arrébb egy sárga házhoz
vezetett az útja. Gyorsan elrejtőztem egy bokor mögött, majd vártam, hogy ajtót
nyissanak Emily-nek.
Amikor megláttam, ki
nyitotta ki az ajtót, majdnem hanyatt estem, meglepetésemben. Luke volt az
hatalmas vigyorral az arcán. Akkor már végképp nem értettem semmit. Most akkor Zayn
vagy Luke érdekli?
Éppen dühösen föl
akartam állni és az arcába vágni, hogy „neked ez az a marha nagy gond?”, amikor
megláttam Emily arckifejezését. Olyan volt mintha rosszul lenne, amikor Luke
megcsókolja, sőt úgy nézett ki, mint aki rögtön elhányja magát. Valami nincsen rendben!
Amikor az ajtó becsukódott
és ők eltűntek a házban az ablakhoz lopóztam és reméltem választ kaphatok a
kérdéseimre. A fejemet nekidöntöttem a falnak és próbáltam minél halkabban
levegőt venni.
-Ugyan már Ems, ne csináld ezt! Olyan hideg vagy velem!
-Attól, hogy kényszerítesz arra, hogy veled legyek, még nem
foglak szeretni.
A szám elé kaptam a
kezemet és óvatosan benéztem az ablakon. Emily háttal állt nekem, Luke pedig az
egyik fotelben ült látszólag kényelmesen.
-Csak nem az a baj, hogy Zayn-nek máris új barátnője van?
Látod, én csak jót tettem veled azzal, hogy megszabadítottalak tőle!
-Luke, te nem jót tettél velem, hanem tönkre tetted az
életemet, azzal hogy megzsaroltál. A vád ejtése, ha szakitok Zayn-nel… Vagy
talán rosszul emlékszem?
-Nagyon is jól emlékszel kicsim, de azt kihagytad, hogy úgy
szólt a megegyezés, hogy tanúsítasz irántam kedvességet és gyengédséget, vagy…
- vigyorgott kajánul Luke.
Láttam, hogy Emily
keze ökölbe szorul, de nem tesz semmit.
-Bármit is teszel, nem tudlak szeretni. – mondta halkan. – Én
csak őt szeretem, akkor is ha ő már nem…
Dühösen ellöktem
magamat a faltól és futni kezdtem, de még fél fülel hallottam Luke gonosz
nevetését. Menet közben előhalásztam a
telefonomat, és Zayn számát kezdtem el tárcsázni.
-Igen? – szólt bele egy fáradt hang a telefonba.
-Zayn, helyzet van. Méghozzá nagy.
Lécci rakd ki a blogom *~* http://1d1d1d1d1d1dd11dd11d1d1d1d1d1d1.blogspot.hu/
VálaszTörlésBocsi de ezen a blogomon nem szoktam cseréket kirakni.
TörlésSzóval, most, hogy véget ért a tilalmam, végre alkalmam nyílik elmondani, hogy: Na végre, így kell ezt csinálni!!!!!
VálaszTörlésNagyon jó lett, imádtam. Pontosan tudtad, hogy hol kell befejezni, amit bevallom kicsit sajnálom is, mert most alagút lesz az oldalamban, ami valljuk be, télen nem a legjobb dolog...
Angi xx
Tudom, tudom zseniális alkat vagyok :D Hát ha megfázol legalább nem kell suliba menned, nézd a jó oldalát :D xx
TörlésEz naaagyon jó rész lett! Nagyon nagyon nagyon szépen kérlek siess a következővel !!! :)
VálaszTörlésKöszi :) örülök, hogy tetszik :)) xx
Törlés