26.Fejezet

Hi! Bocsi hogy elég sokat késtem, de elkapott egy kibaszott szar nátha, és ez akadályozott az írásban. A kommenteknek nagyon örültem az előző résznél mert ez lehet nyálas lesz,de igaz mindig ha írtok nekem új erőre kapok, és új ötleteim lesznek, ezen kívül nagyon jól is esnek! Szóval ezért hisztizek mindig! :P

Ui.:A következő részben derül ki a levél mit is rejt! Addig is kíváncsi vagyok a tippjeitekre! :)
Ja és mint láthatólag k új a kinézet, nektek bejön?Én imádom és nagyon hálás vagyok a készítőjének is Sunshine-nek!
Jó olvasást! :) xx

~Első pillanatban még azt hittem örökre csak barátok leszünk, de azt nem hittem, hogy egyszer majd megszeretlek.~

~Zayn szemszöge~

A délután elég nyugisan telt azt leszámítva, hogy Niall és Harry még mindig nem kerül elő. Hol a francban vannak?

Louis fél órája próbálta elindítani azt a filmet, amit kiválasztott, de a lejátszó csak nem akart működni. Eleanor és Emily unalmukban a telefonjaikba temetkeztek, én pedig egy hajszálra voltam attól, hogy leordítsam Louis fejét, hogy mit szerencsétlenkedik. Elég ideges voltam, egyrészt azért mert nem tudtam hol vannak a fiuk, Liam-et leszámítva, aki Danielle-el volt valahol. Másrészt kétszer is hívtak telefonon a levél küldői, de én egyszer se vettem fel, annyira remegett a gyomrom még csak a gondolatától is. Paul próbál valamit tenni, de nagyon félek, hogy végül nem fog sikerülni neki és eljön az amitől a legjobban féltem…

-Eleanor jól vagy? – kérdezte Louis őszinte aggódással, s kedvesére pillantott.

-Azt hiszem. – mondta kissé rekedten, de halványan elmosolyodott. Csak akkor tűnt fel, hogy milyen fehér az arca.

-Biztos?

-Igen. – mondta immár már határozottabban. – Danielle mikor jön vissza Liam-el?

-Ma már nem jönnek vissza El. – közöltem vele, mire, ha lehet még jobban elsápadt.

-A francba… - mormogta.

-Eleanor mi a baj? Miért kell Dan?

-Nem fontos Louis, csak beszél szerettem volna vele, az egyik fotózásról!

-Hát rendben. – vont vállat Louis és végre sikerült elindítania a filmet.

Pontosan nem tudtam, hogy mit nézzünk, de nem is érdekelt. Emily az ölembe hajtotta a fejét és úgy nézte a filmet. Jelenléte megnyugtatott.

A film közepén járhatunk már, amikor Louis kiment a konyhába egy újabb adag popcornért. Nevetve megjegyezte, ha most itt lenne Niall, akkor már rég kaja nélkül maradtunk volna. Ekkor hirtelen valaki felnyögött. Eleanor.

-El minden rendben? – ült fel Emily.

-Nem. – nyögte ki, és kezét a szájához szorította, majd elrohant a mosdó irányába.

-Eleanor! Mi történt? – kiáltotta Louis, s leejtette a tálat majd a mosdó felé rohant.

Én és Emily szintén az ajtóhoz futottunk. Louis teljes erővel verte az ajtót, mivel Eleanor kizárta.

-El engedj be légy szíves! – könyörgött. Bentről szipogás hallatszott.

Emily aggódó tekintettel meredt az ajtóra, ami hirtelen nagyon ellenséges eszköz lett a szemünkben.

-Eleanor, kérlek nyisd ki!  - kiabáltam én is. Kezdtem én is pánikba esni.

-Menjetek el!  - kiabálta ki erőtlen hangon Louis barátnője.

-Eleanor ne csináld ezt!

-Louis, hagyd! – mondta hirtelen Emily. – Hadd próbáljam meg én! – tolta finoman arrébb barátomat.

-Eleanon, Emily vagyok! Hadd segítsek! – mondta rendkívül lágy hangon. – Csak én! A fiúk elmennek, úgy jó lesz?

Belülről kattant a zár, s El résnyire nyitotta az ajtót.

-Fiúk, menjetek el! – mondta határozottan Emily és arrébb tolt minket, Eleanor arcát egy pillanatra láttam csak, de elég is volt, szörnyen festett. Emily bement mi pedig jobb híján visszamentünk a nappaliba, ahogy Emily kérte.

Louis már teljesen ki volt készülve, 3 perc alatt lyukat taposott a szőnyegbe.

-Mi lehet a baja?

-Valószínűleg nyomorrontás. – vélekedtem. – Mintha azt mondtad volna, hogy susit ebédeltetek.

-Igen.

-Na, láttod! Biztos valami romlott volt benne és ez okozta ezt az egészet!

-Remélem. – sóhajtotta.

Negyed óra múlva Emily és Eleanor szorosan egymás mellett léptek ki a fürdőszoba ajtaján. El arca föl volt puffadva elég természetellenes módon, Emily arcán pedig aggódás ült ki.

-Minden rendben lesz! Nyugodj meg! – simogatta meg a beteg karját.

-Eleanor…

-Louis valamit el kell mondanom! –suttogta a barna modell. – Terhes vagyok! – nyögte ki és arcát a kezébe temette.

-Mi!? – kiáltott fel Louis. Az lehetetlen!Nem!Nem!Nem! – ordította, és lerogyott a földre.

-Sajnálom Lou…

-Most mit csináljak?

-Vegyél babaruhákat, de kéket mert az semleges! – mondtam szemtelenül, mire egypár gyilkos pillantást bezsebeltem.

-Zayn!

-Én erre nem vagyok még felkészülve! Túl fiatal vagyok!Túl jó, apának!Nem!

-Louis!

-Hogy történt ez?

-Louis!

-Anya ki fog nyírni!

-Louis!

-És apa? Biztos hogy papnak küld! – sopánkodott.

-Louis! – ordította Eleanor. – Ide figyelnél?

-Persze. – mondta zavarodottan majd tovább folytatta: – Lány vagy fiú?

-Melyiket szeretnéd? – kérdezte Emily gúnyosan.

-Mi van?

Ekkor Eleanor oda ment Louis-hoz és letérdelt mellé.

-Lou, édesem!Nem vagyok terhes! – nevetett.

-Mi? – nyúlt meg Lou arca a kétszeresére.

-Beveted! – vigyorgott a barátnőm.

-Lehetetlen…

-Ó drága Louis megmondtam neked, hogy édes lesz a bosszúm nem? – nevetett. – És a vicces természetednek hála El-t nem volt nehéz rá venni erre a kis átverésre.

-Még szerencse hogy 15 éves koromig színésznek készültem, most jól jött!  – simogatta meg Eleanor kedvese arcát. Belőlem meg kitört a nevetés. Nem semmi barátnőm van!

-Látnod kellett volna az arcodat drágám! Már csak ezért is megérte! És az a sok kérdés…nagyon aranyos voltál!  - gúnyolódott Emily.

-De mikor beszéltétek ezt meg? Hiszen csak…

-El még a bemutatkozásnál oda adta a számát. Így hát le sms-eztük a részleteket.

-Az egész csak megjátszottátok? Tényleg minden rendben El?

-Persze! Hihetetlen hogy kibírtuk nevetés nélkül!

~Niall szemszöge~

Miért kell Harrynek mindig bajba kevernie magát? Minek nézz ez engem bébi csősznek? Mintha nem lenne elég gondom nélküle is…

Dühösen szálltam be az ezüst színű kocsimba és elindultam a nagy semmi felé, ahova Harry és a barátnője ragadtak. Pff. A barátnője. Szerintem soha nem feledem el azt a hangot, amikor ezt közölte velem.

-Hé haver, eltudsz jönni értünk?Mondom a címet!

-Értünk ?Ez most pontosan kiket is takar?

-Értem és a barátnőmért! – nevetett.  -  Igen, haver a barátnőm!

Megráztam a fejemet. Nem szabad igy viselkednem! Örülnöm kéne Harry boldogságának, de nem ment. Hogy miért? Mert én is érezni akartam ezt! De egyenlőre erre semmi esély, sőt egyre siralmasabb a helyzetem. Az elején azt hittem Zoe-val jól megvagyunk, de tévedtem. Úgy tűnik elég idő telte el ahhoz hogy Zoe-nek elege legyen belőlem, vagy csak megszűnt az a fajta gyengesége amit az anyja halála keltett benne? Talán. Hiszen eleinte, olyan jól szórakoztunk, bár nevetni nem sokszor nevetett, mégis éreztem, hogy jól van. De nem volt úgy látszik. Nem értem ezt az egészet. Úgy négy napja, hogy nem áll szoba velem, nem enged be a házba, nem veszi fel a telefont, nem keress. Talán túl nyomulós voltam? Hiszen csak azt mondtam, hogy mi lenne, ha elmennénk együtt valahova…És ennyi pont elég is volt neki úgy tűnik…nem kér belőlem, s nekem pedig a szívem hasad meg emiatt.  Magányos vagyok, barátnőre vágyom. Túl sokat kérek? Mi a baj velem?

~Zoe szemszöge~

Remélem helyesen cselekedtem, remélem, hogy nem okozok nagyobb kárt, mint ami van. Helyesen? Egyáltalán én tudok olyat? Mindent elrontok magam körül és olyanokat bántok meg, akiket nem kellene. Emily-vel már időtlen idők óta nem beszéltem, nem is beszélve Anne, Jessicáról. És most Niall-el is ezt teszem. Szánalmas vagyok.

És mindezt miért? Ez jó kérdés. Talán mert félek. Mert félek attól, hogy nem az vagyok, akinek hisz. Nem akarom, hogy csalódjon bennem, nem akarom, hogy miattam szenvedjen. Így is túl közel engedtem és ezzel reményt adtam neki, és saját magamnak is. Pedig ez a kapcsolat már a kezdete előtt halálra van ítélve. Mi két külön világban élünk, és ez egy szakadék kettőnk között. Persze erre azt mondja szívem ott van Emily és Zayn, igen. De mi nem Emily és Zayn vagyunk, hanem Niall és Zoe. Előbb utóbb úgyis vége lenne a kapcsolatunknak, akkor hát minek vágjak belé. Nem. Inkább megkímélem mindkettőnket a szenvedéstől. S egyszer szakítanunk kéne, Niall felelősnek érezné magát, hisz tudom ő ilyen, túl lelkiismeretes. Magát hibáztatná miattam is. Nem, ez nem történhet meg. Találni fog mást, aki jobban hozzá illik, és jobb. Megfelelőbb. Így lesz mind kettőnknek a legjobb, még akkor is ha most fáj.